1 óra utazás után végre megérkeztem. 10 perc múlva megérkezett Anne is.
- Végre, hogy itt vagy! -szóltam neki, miközben két-két puszival üdvözöltük egymást.
- Gyere gyorsan, mert már várnak minket! -sürgetett- Várj! -állított meg, majd egy kék kendővel bekötötte a szememet- Rendben. Látsz valami? Hányat mutatok?
- Egyet? -tippeltem.
- Oké. Vigyázz, lépcső! Istenit kellet neked magassarkút venned! Ahj... Mindegy is. Na gyere! -húzott maga után.
- Istenem, Anne, mire készülsz? De csak hogy tudd! Nem fogok mégegszer elfogadni olyat, mint egy kocsi! -magyaráztam megállás nélkül- És mostmár csak azért is mondd el, hogy miért kellett egy órát utaznom? Már rég a One Direction-os boltba lehetnék Viola-val ehelyett! Arghh!! -dühöngtem.
- Drágám! Hidd el, ez sokkal jobb lesz, mint egy olyan bolt. Lehet egy kérdésem?
- Mondd! -fújtattam.
- Jó lenne a fiúkkal együtt dolgozni?
- Minden álmom. És ezt te is tudod! Mit tervelsz? Tudod te mennyi pénz és energia amúgy velük dolgozni? Én hozzájuk se érnék komolyan mondom, olyan híresek! Először is tuti nem ismernének egy olyan modellt mint én... -folytattam volna, de egy halk férfi kuncogás megzavart, és mivel már egy ideje álltunk, gondoltam ideje is lenne levenni a kendőt.
- Nem, nem, nem! Ezt nem hiszem el. Anne... ezt mégis... hogy... Úramisten! Nem... ez nem létezik! Ugye most csak szivattok és ők itt csak viaszbábuk vagy tuti hogy ez csak délibáb! Csípjen meg valaki, hátha álmodom! -majd Harry nevetve odajött és tényleg megcsípett. Ilyen nincs! Szóval ez nem csak egy álom! Igen, ott álltak előttem négyen, és mosolyogva néztek rám.
Harry fekete ingben és egy fekete zakóban, Louis egy sima fekete pulcsiban (de mondjuk mi mást is várnánk tőle???), Niall egy szintén fekete ingben rajta fehér mintával, és Liam is egy fekete ingben volt.
- Szia Anabella! -köszöntek. Nekem. Ők. A kedvenceim. A kedvenc fiúbandám. Ők a mindeneim. Ők tartottak életbe. Csak egy mosoly. Csak egy nevetés. Valamilyen vicces cselekedet. Semmi más.
- Úristen. Oké, 20 éves vagyok, de most tuti gyerekes voltam, vagyok, és leszek is. Nézze el mindenki. -túrtam hajamba- Úramisten, Niall, megölelhetlek? -néztem az Ír fiúra, mire ő nevetbe bólintott, én meg odafutottam hozzá, és megöleltem. Jó szorosan. Fejem nyakába fúrtam és belélegeztem illatát. Olyan bódító volt. És akkor történt, hogy valami életre kelt bennem. Valami furcsa érzés kerített hatalmába. Hirtelen mindent elfelejtettem, és akkor ott azt a pillanatot megörökítettem.
- Oké, akkor mostmár mi is csatlakozunk. -szólalt meg Louis, és jöttek ők is. Így már 5-en ölelkeztünk. És most pechem volt. Ugyan is én voltam középen. És annyira nyomtak a fiúk, hogy a végére alig kaptam levegőt.
- Eh-légh leszh. -próbáltam megszólalni.
- Ja. Öhmm.. bocsi.. csak.. -próbált magyarázkodni Niall.
- Nem gond! -nevettem el magam- Igazából jól esett. Úgyhogy köszönöm. -mosolyogtam rájuk, majd találkozott a tekintetem Niall-éval. Tengerkék szeme csillogott mint a nap. Megnyugvást és örömöt láttam benne.
- Amúgy Anabella, ugyanolyan híres vagy itt Londonban is, mint Írországban. Szóval... jobb vigyáznod. -mondta Liam. Most ezt hogy érti?
- Ezt nem értem. -szólaltam meg egy kis töprengés után.
- Gyere, majd elmagyarázzuk. -ragadta meg a karom Anne, és egy gyönyörű szobába vezetett minket. Ott volt egy asztal, rajta tele finomsággal. Sütik és üdítők minden mennyiségben.
- Foglaljatok helyet. -mutatott az asztalra egy idősebb férfi. Gondolom ő lehet a fiúk menedzsere.
- Szóval tehát. Arról van szó, hogy te, Anabella együtt kell hogy dolgozz egy ideig a fiúkkal. Fotózások, interjúk, koncertek, divatbemutatók satöbbi.
- Értem. Tehát akkor így mi öten -muattam körbe a fiúkon illetve magamon- dolgozzunk együtt, és amit maga mond, azt én csináljam velük? -néztem rá döbbenten.
- Körülbelül. Ana, figyelj. Email-ben elküldök mindent, a kocsiban pedig hívj és beszélünk. Minden rendben lesz. Oké?
- Oké.
- Akkor mi most itt hagyunk titeket. Egyetek, igyatok kedvetekre, és beszélgessetek. -majd hosszú kínos csend után megszólalt Niall.
- Khmm... Anabella, nem vagy éhes? Nekünk legalábbis Anne azt mondta, hogy csak reggelizni reggeliztél. És hogy nem eszel? Vagy...? -kezdett el kérdezősködni, miközben beleharapott egy browni-ba. Én elnevettem magam, és az arcom a kezembe temettem, majd azzal a mozdulattal beletúrtam hosszú loboncomba.
- Niall. -néztem rá- Én ilyeneket nem ehetek. És nem is ihatok.
- Akkor itt van víz. Azt ihatsz. Vagy nem? -rakott elém egy üveg vizet Harry.
- Fiúk. Egy nap kétszer étkezhetek. Akkor is vagy salátát, vagy párolt zöldséget. Vagy ha szerencsém van, akkor egy kis grillezett húst. Ami pedig a vizet illeti. A mai adagomat már megittam. Szóval... ma már nemigen ehetek és ihatok semmit.
- Dehát ez természet ellenes egy fiatal szervezettel szemben. Vagy nem? -nézett rám Louis. De, az. Kivéve ha modell vagy és ha van egy betegséged is.
- De, igen, ez az. -mondtam nekik.
- Haver, az nem lesz sok? -szólt egy kis idő után Harry Niall-re. Éppen az 5. csokitorta szeletet kezdte enni.
- Igen, Niall, amúgy mennünk kéne. -szóltam én is rá.
- Oké, oké. 2 perc. -mondta. Én addig hátranyúltam a táskámért, és kivettem belőle a sminkestáskám. Tuti, hogy elkenődött a sminkem.
- Ahjj... annyira nem értem a mai nőket! -szólalt meg hirtelen Niall, mire én rápillantottam, miközben kihúztam a szememet.
- Na és miért?
- Mert smink nélkül is szép az összes lány. Legyen kicsit erősebb, vagy soványabb. Alacsony vagy magas. Pattanásos vagy nem. Hosszú szőke vagy rövid barna haj. A smink amúgy sem segít semmin. Lényegtelen igazából. Legalábbis nekem. -mondta Niall a magyarázatot.
- Tehát neked mindegy, hogy milyen egy lány. Csak a belső számít. -értelmeztem a mondanivalóját.
- Pontosan. De miért fiúk, nem?
- De. Szerintem is. -mondta Harry.
- Oké, ha ezt megtárgyaltuk, indulhatunk? -szóltam közbe.
- Menjünk. -mondták egyszerre, mire összeröhögtek.
***
- Hova is megyünk pontosan? -kérdezte Niall.
- Hozzám.
- Azon belül?
- A házamba.
- Ajj... nem úgy érte...
- Tudom, hogy hogy értetted. Nyugi. Elég, ha én tudom. -majd ahogy ezt kimondtam, eszembe jutott Viola. Basszus! A fenébe! Elfelejtettem barátnőmet!
- Basszus! -nyúltam a táskámhoz, miközben a telefonomat kerestem.
- Baj van? -kérdezte Liam.
- Nem. -válaszoltam szűkszavúan és idegesen. A tárgyat a kihangosítóba raktam, kikerestem barátnőm számát, és tárcsáztam.
- Anabella Sarah Emilia Scott! Hol vagy már az Isten szerelmére! -üvöltött barátnőm a kihangosítóból.
- Viola, neharagudj, 10 perc és ott leszek két meglepetéssel. Ígérem, ezek kárpótolnak. És ne üvölts, mert beszakad a kihangosítón keresztül a dobhártyánk.
- Kik vannak még veled? Ana, mondd el. Tudod, hogy utálom a meglepetéseket!
- Igen, tudom. De ennek tényleg nagyon örülni fogsz. Öltözz fel szépen, és tedd magad rendbe. Jó?
- Oké. Puszi.
- Puszi. -tettem le- Huh... ennyivel megúsztam... -motyogtam leginkább magamnak- Oké. Fiúk, az van, hogy. A barátnőm, Viola nem adott más lehetőséget, minthogy találkozzatok. Hatalmas rajongótok. És ma mentünk volna el az 1D-s boltba... Szóval, ja... Azért remélem nem fogja leszedni Harry fejét.. ajhh..
- Mi van a fejemmel? -mikor belenéztem a visszapillantóba, láttam, hogy a fejét fogja, miközben hülye arcot vág. Na, és pontosan ezért imádja barátnőm Hazza-t.
***
Hahh! Túléltem a mai napot... nagyon jó volt. Mondjuk Viola 10 percen keresztül ölelgette és puszilgatta szét Styles-t.
- Öhm... Viola, gyere egy kicsit, jó? Hozzunk Harry-nek és a többieknek egy kis innivalót. Oké? -szedtem le róla.
- Oké.
- Köszönöm Ana. -tátogta Harry.
- Anabella, szerintem hívjuk meg a fiúkat a szülinapomra! -kezdett bele a konyhába barátnőm.
- Nem rossz ötlet. -adtam egy puszit arcára.
- Fiúk, Viola és én arra gondoltunk, hogy eljöhetnétek velünk megünnepelni Viola 21. születésnapját.
- Hol is lesz pontosan? -kérdezte Niall.
- Itt. És csak a cégből jön még pár lány. Ennyi.
- Oké. Mikor lesz?
- Jövőhét csütörtökön.
- Mi itt leszünk.
- Mi is.
- Rendben. Akkor majd hívlak titeket. Jönnek értetek, vagy hazavigyelek titeket? -kérdeztem Louis-t.
- Már itt vannak. -mosolygott rám.
- Jó. -viszonoztam- Akkor sziasztok! Jó éjt! -köszöntem el tőlük.
- Hali! -intettek majd ki is léptek az éjszaka sötétségébe. Niall még utoljára visszanézett rám, mélyen belefúrta szemeit enyémbe, s mosolyogva intett, majd ő is kiment a kapun, s beült az autóba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése