- Boldog szülinapot! -ugrottam nyakába, és nyomtam egy nagy puszit arcára.
- Köszönöööm!!!
- Gyere, készen van a reggeli!
- Köszi! -mosolygott rám, miközben elé raktam egy tányér gofrit.
- Figyelj, el kell valamit mondanom. Az van, hogy... -kezdtem volna bele monológomba, de Vio félbeszakított.
- Igen, tudom. Senki sem látja, csak én, úgyhogy nyugi. Szerelmes vagy.
- Igen, de nem akárkibe... Istenem, megbabonázott. Amióta megláttam, és megöleltem. Valami felkavarodott bennem. Nem tudom, hogy pontosan mit érzek. Azt tudom, hogy szerelmes vagyok belé. Meg minden... Ahhhj...
- Öhm.. amúgy ki az?
- Niall. -motyogtam, és amint kimondtam, megint eszembe jutott az ölelése. Az illata. A szemei. A szöszi haja- De kérlek ne mondd el senkinek.
- Kisujjeskü.
- Kisujjeskü. -Éppen az esti ruhákról beszélgettünk, mikor csengettek.
- Maradj csak, kinyitom majd én. -pattantam fel a székemről. Mikor kinyitottam, kicsit meglepődtem. - Sziasztok. Hát ti? Úgy volt, hogy csak délután jöttök. -engedtem be a négy fiút. Styles egy puszit nyomott orcámra, míg többiek inkább csak megöleltek. A szöszi viszont bővitett egy puszival is.
- Igen, csak szétuntuk az agyunkat otthon, szóval... -kezdett bele Lou a monológjába, mikor hirtelen elkezdett barátnőm sikongatni a konyhában, mi meg homlokráncolva néztünk a helység felé.
- Anabella!!! Pók! Ááá! Wááááá!!! -sikongatott.
- Megyek. -kiáltottam fejcsóválva mintha csak látná- Ti menjetek be a nappaliba, én addig lenyugtatom. -invitáltam őket beljebb.
- Kösz. -mosolygott rám Niall. Azok a szemek. A dús ajkai... a... Na várjunk csak! Én ezeket a gondolatokat ki kell hogy űzzem onnan bentről. Nem Szerethetem Niall-t. Tuti hogy Ő sem szeret... Sőt! De vajon... hány kockája lehet? Istenit már Anabella!
- Wááá!!! -sikoltott barátnőm, amivel azt is elérte, hogy felocsúljak bambulásomból.
- Megyek már! -kiáltottam, és elindultam a konyhába. Mikor bementem, egyszerűen lesokkoltam. Egy óriás pók (5-6 cm) nézett velem farkasszemet.
- Ááá! -sikoltottunk egyszerre mikor megindult felém a kísértetiesen hatalmas kúszó mászó izé bogár. - Ana! Csinálj már valamit! -sipákolt barátnőm.
- Fiúk, ki a legbátrabb közületek? Jézusom, ez mit csinál? Úramistem, mi ez már, ez tud futni! Wááá! -futottam be a nappaliba, felugorva a fotelba, mire a fiúk kérdőn néztek rám.
- Pók! A konyhába! Hatalmas! Fut meg minden! Farkasszemet nézett velem! Fúj már!
- Most tényleg ezen kiakadtatok? Egy póktól? És ha nem lennénk itt? Mi lenne? -kérdezte röhögve a szöszi. Hmm.. ez tetszik. Szöszi. - Szöszi, inkább menj és csapd le vagy mit tudom én. Fogadd örökbe.
- Hey! Szöszinek csak a haverjaim szólíthatnak! -horkant fel, mire én felhúzott szemöldökkel néztem rá. Ezt nem mondja komolyan! - Jó, jó! Megadom magam. De csak te! Most pedig férfiasan távozok és leütöm azt a pókot. -majd felállt és elindult- Hahh... még ilyet! Egy lány Szöszinek hív! Kikérem magamnak. -szítkozódott. Hallottam, ahogy megáll a konyhaajtóban, majd eláll a lélegzete. Én ránéztem a 3 fiúra, akik fetrengtek szó szerint a röhögéstől.
- Öhm... izé. Jól vagytok? -kérdeztem meg tőlük- Jó. Én most azthiszem elmegyek. Puszi! -kiabáltam, miközben megfogtam ridikülöm pántját, majd átlósan átejtettem vállamon. Még mielőtt bárki is reagálhatott volna, gyorsan kiléptem a füllett időbe, ami nem nagyon vall Londonra, de ma igen meghaladta a 30-32 fokot a levegő. Felraktam egy napszemüveget, majd a kocsimba beülve a klímát beindítva elindultam. Még be kell szereznem egy-két dolgot estére. Kaja, egy kis alkoholt is vettem, fagyit, ami Viola partiján alapvető dolog. A bevásárlóközpontban komolyan mondom annyian megbámultak, hogy már azt hittem, hogy valami hiba van rajtam. De voltak olyanok is, akik kedvesen köszöntek, mosolyogtak, vagy odajöttek Hozzám és kértek egy aláírást, vagy egy fotót. Volt egy lány, aki azt is mondta, hogy én vagyok a példaképe, és hogy fogyott már 21 kilógrammot, mert azt akarja, hogy neki is olyan alakja legyen mint nekem. Na most ezen annyira meghatódtam, hogy szorosan megöleltem, és egy puszit is kapott, amit a szülei levideóztak. Még sok sikert kívántam neki, de előtte még elmondtam neki, hogy ne akarjon olyan lenni mint más, mert úgy jó, ahogy van. Éppen elbúcsúztunk, mikor rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. - Bocsánat. -mondtam, és egy rutinmozdulattal fogadtam a hívást.
- Igen?
- Hol vagy?
- Nem sokára otthon. Miért?
- Mert káosz van. A fiúk most annyira itthon érzik magukat, hogy a TV előtt ülve X-box-oznak, két kóla ki van bontva, egymás után isznak. Chips van mindenhol, még ott is, amiről nem feltételeztem, hogy van. És időközönként felkiabálnak. 3, 2, 1. -és kiabáltak- Gyere, csinálj rendet, rád halgatnak. Rám nem.
- Jó. Megyek. Puszi.
- Most mennem kell, és tényleg sok sikert. Szia, viszlát! -köszöntem el. A kocsihoz érve bepakoltam a szatyrokat, és beültem előre a kormány mögé. A telefonomat elővéve benyomtam a hívást, majd 7-et (!!!) csengett, mire felvette a Szöszi. Amúgy tetszik ez a név.
- Niall Horan azonnal hangosíts ki! -kiabáltam bele a készülékbe.
- Máris. Mostmár mind a 4-en tisztán hallunk.
- Mire hazaérek, olyan tisztaságot akarok látni a nappaliba, hogy... jó. Inkább nem kommentelem. Lényeg a lényeg. Nem akarok chipsdarabokat látni. Semmi koszt. És küldök Göndörke egy SMS-t, és abba majd lesz egy két dolog. Féljetek előre. -majd kinyomtam. Gyorsan megírtam az SMS-t, ami annyiból állt, hogy a Szöszi foglalja le az egyik szobában Vio-t amíg mi feldíszítjük a házat. Mikor hazaértem, beléptem a konyhába, lepakoltam, majd átmentem a nappaliba. Csillogott-villogott minden. A négy fiú ott állt a kanapé mögött, s engem néztek. Elismerően bólintottam, majd Niall-hoz sétálva belesúgtam a fülébe hogy mehetnek Viola-val. Fél óra alatt meglettünk a fiúkkal. Lufik, a torta az asztalon, rágcsálnivalók és üdítők is ki lettek téve. A vendégek megérkeztek. Mosolyogva fogadtam őket, majd mindenki elvegyült.
- Felmegyek értük. -mondtam Liam-nek, mikor felindult.
- Oké. -majd felindultam. Tök vidáman benyitottam Viola szobájába, de ott nem voltak. Se a vendégszobába. Majd lassan benyitottam az én szobámba. És igen. Ott voltak. És éppen csókolóztak. Pedig tudta! Tudta nagyon jól! Elmondtam neki! Az ajtót visszacsuktam, majd hirtelen egy könnycsepp kúszott ki a szememből. Végig folyt arcomon, ezzel tönkre téve sminkemet, vidámságomat, mindenemet. Összetört bennem valami. Valami nagyon mély. Nagyon megutáltam Viola-t. Niall-ban pedig csalódtam. Nem is kicsit. De mit tudott volna róla? Mit? Semmit.
- Anabella! Te sírsz? -hallottam meg Harry hangját. Igazából már zokogtam. Harry oda lépett majd szorosan magához ölelt- Mi történt?
- Gyere. -fogtam karon, és behúztam a fürdőbe. Miközben ő a kád szélén ült, én a sminkemet rendbe raktam, és elmondtam neki. Mindent. - De kérlek. Nagyon szépen kérlek. Ne mondd el senkinek. Könyörgöm Hazz.
- Rendben. Megígérem. -Megöleltük egymást utoljára, majd lementünk a lépcsőn. Mosolyt varázsolva arcomra beszélgettem Liam-mel és még két modellel, mikor lejöttek nevetve Niall-ék. Egész este kerültem a társaságukat. Hozzájuk se szóltam. Egy óra fele már csak 6-an maradtunk a nappaliba.
- Jó éjt. -motyogtam, majd felállva a kanapéról elindultam a szobámba. Mikor benyitottam, újra eszembe jutott az a kép. Ahogyan csókolóznak. Egy olyan hely kell, ahol nyugalmam lehet. Felkaptam a kocsikulcsomat meg a táskámat, dobáltam bele tiszta ruhát, majd lefutottam a lépcsőn, és átsétáltam a nappalin.
- Hova mész?
- El innen. Messzire. -mondtam, majd egy fintor kíséretében ránéztem a gerlepárra, akik értetlenül néztek vissza rám. Fogtam magamat, majd kifutottam a kocsimhoz. Beültem, majd elindultam a kedvemc szállodámhoz. Leparkoltam, és a recepciónál lefoglaltam egy szállodát, majd a kártyát átvéve lifttel felmentem a 314-es szobába. Felérve az ajtót bezártam, majd a cuccaimat ledobva az ágyra Bementem a fürdőbe, majd megengedtem a csapot. A kádat féli megengedtem, majd beleültem ruhástúl. Velem szembe egy polc állt. Rajta volt egy penge. Igen, régen vagdostam magam. Vágyat éreztem rá. Felnyúltam érte, majd szépen lassan elkezdtem egy 7 betűs szót a bőrömbe vésni. 'PERFECT'. A vérem folyt a ruhámra, a kád is csupa olyan lett. De ez érdekelt a legkevésbé. Miután megírtam mind a 7 betűt, a penge szépen lassan, de kicsúszott a kezemből, majd földet érve hangosan koppant. Másra már nem emlékszem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése