1. Rész ~ Egy új élet kezdete

- Ahj... hugi, annyira hiányozni fogsz! -ölelt át szorosan bátyám.
- Te is nekem. -adtam egy puszit neki, miközben mögötte egy haverja próbált szerelmes pillantásokat vetni ránk.
- Jack, ne akard, hogy megforduljak! -horkant fel a még mindig engem ölelő férfi. Majd amikor Ő lazított szorításán, én is így cselekedtem.
Mástól nem is nagyon volt dolgom igazából elköszönni. Most, kedves blogolvasó, lehet azt hiszed, hogy nincsenek ezek szerint szüleim. De vannak. Csak nem itt. Hanem Horvátországban. Azt hiszem. Mivel ők diplomaták, részben a bátyám nevelt, így az egyik felem lányos, míg a másik fiús. De az azért eléggé bánt még a mai napig is, hogy egyszerűen minden hónapban megdobják a bankszámlámat egy ,,kisebb" összeggel, aztán letudnak rólam. És most mindenki azt gondolja, hogy "de hiszen örülnöd kéne, hogy mindened megvan". Igen, örülök is. De azért mégis csak a szüleim. És ha a mai napot vagy hónapot nézem, akkor... Igen, kereken egy éve, hogy személyesen találkoztunk volna. Egy héten egyszer, ha beszélünk skype-on. De már nem is igen érdekel. Lehet hogy csak jót akarnak nekünk, de ez már túlzás. Mindegy is.
- Anabella! Figyelsz te rám? -lengette meg arcom előtt szeretett bátyám a kezét.
- P-persze. Igen. Hogyne. -dadogtam. És igazából nem is figyeltem, hanem a múltban ragadtam. Igen. A múlt. Amikor is először volt pasim. Aztán először csókoltak meg. Majd először dobtak is.
- Ana. Megint nem figyelsz! -,,szidott" le imádnivaló bátyám.
- Na, jó. Nem, nem figyeltem, mert elmerendtem a múlton. Jesszusom! Már ennyi az idő! Le fogom késni a gépet! És már Violet is várhat. Úristen! -pánikoltam be. Nos, igen. Rossz tulajdonságom, hogy mindenhonnan elkések. Vagy tovább alszok, vagy tovább sminkelem magamat, vagy csak egyszerűen tovább eszem a reggelim. Ajj, legjobb barátnőm már biztosan vár rám.
- Akkor én most azthiszem megyek. -szólaltam meg. Utoljára megpusziltam Fred-et, aztán bementem a reptér nagy világába. Gyorsan becsekkoltam, majd megkerestem Vio-t. Az ellenőrzőkapun már átment. Én is átmentem, aztán gyorsan felhúztam a szandálom, a kosárkából elvettem a cuccaimat, és futottunk a gépre. Amit szerencsésen elértünk. A gépen a helyünket megtalálva én beültem az ablak mellé, barátnőm pedig a mellettem lévő helyet elfoglalva a táskájából kivett egy kis dobozt.
- Ez mi? -kérdeztem tőle. Ő felnyitotta, és benne kettő kisebb karkötő volt. Az egyiken egy kulcs, míg a másikon egy lakat lógott. Kivette mindkettőt a kis dobozból. Majd a kulcsosat nekem adta.
- Ana, ezt azért kapod, mivel ugye elköltözünk. De. Ez most egy ilyen barátság karkötő. És csakis a fellépéseknél veheted le. Meg persze fürdésnél. Semmikor máskor. Mert ez jelképezi a bárátságunkat. És ha majd esetleg ne adja Isten, történik velünk valami Londonban, akkor ezzel megigérjük, hogy örökké segítünk egymásnak. Mindenben. Rendben? Örökké?
- Örökké. -válaszoltam neki. Majd odaadta az övét, hogy tegyem fel neki. A műveletet befejezve cseréltünk, majd egy perc múlva az én csuklómon is ott díszelgett a gyönyörű aranyozott bizsudarab, rajta a kulccsal.
- Köszönöm. -zártam szorosan karjaim közé.
- Izé, szívesen, és örülök hogy örülsz, de... Ne folyts meg! -nevetett fel barátnőm, mire én lazítva szorításomon elengedtem.
***
Pár óra utazás után végre megérkeztünk Londonba. A csomagjainkat átvéve kifele indulunk a reptérről. Kerített barátnőm egy taxit, majd a járműbe helyeztük csomagjainkat, és beszálltunk hátulra. A taxisnak bediktáltam a címet, és elindultunk Londonba.
Óh... még nem is említettem, hogy minek tanultam. Igazából egy híres modell vagyok, legalábbis Írországban annak számítok. És most leginkább emiatt költözök el barátnőmmel Londonba. Egyrészt divatváros a modellek szempontjából.
Holnap fogok menni néhány fotózásfelkérésre, illetve délután Vio-val pedig elmegyünk felfedezni a várost, és közben pedig majd vásárolunk is.
- Megérkeztünk! -állt meg hirtelen egy ház előtt a taxis. Miután kifizettük a fuvart, a csomagjainkkal együtt elindultunk a házhoz. A táskámban kotorászva a keresett tárgy végre a kezem közé került, így a kaput kinyitva beléptünk az előkertbe. A ház igazából kívülről nem is olyan szörnyű. Szép barackos árnyalatban pompáznak a falak, az oszlopok fehér színűre vannak meszelve. Az ajtó elé érve rápillantottam barátnőmre, akinek az arcán izgatottságot véltem felfedezni. A zárba helyeztem a kulcsot, majd elfordítva azt benne kattant egyet a szerkezet, s kinyílt az ajtó. Az előszobába beérve felakasztottuk a kis farmerkabátunkat a fogasra, majd beljebb menve két oldalt volt egy-egy nagyobb bejárat. Jobbra volt a nappali, míg balról a konyhába lehetett bemenni.
- Jujj, de szép! -virult Vio.
- Igen, valóban. -értettem vele egyet. A falak violás lilás árnyalatban pompáztak. A nappaliba érve egy kanapét, két fotelt, és egy dohányzóasztalt pillantottam meg először. Majd jobban szemügyre véve a falon lógott egy plazma TV, képek, és üres képkeretek. Volt még a helységben könyvesszekrény, polcok, növények. A függönyök fehérek voltak, sötétítő pedig nincsen, mivel redőny állt rendelkezésünkre. Az ablakon kinézve pedig egy szépen elrendezett kert látható. Virágok, megnyírt bokrok, és rügyező fák voltak ültetve. Aztán megpillantottam egy medencét is.  Körülötte napozóágyak és székek voltak kitéve. Majd egy hintaágyat is láttam.
- Ana, a konyha gyönyörű, szintúgy az étkező is! -jött be Viola a nappaliba.
- Oké, megyek én is megnézem. -átsétáltam a konyhába. Hát, Vio tényleg nem túlzott. Itt a falak már inkább barackosabb árnyalatban tündököltek. Mosogatógép, hűtőszekrény, tűzhely, és polcok tele poharakkal. A szekrényekben gondolom tányérok s edények találhatóak. Egy hatalmas vagy inkább hosszú bárpult zárja körül a helységet. Jobbra pillantva szembetaláljuk magunkat az étkezővel. Üvegasztal, közepén egy váza, benne egy csokor liliom, és 6 szék. Tényleg nagyon szép, ahogy barátnőm említette.
- Anabella! Nézzük meg a szobákat s a fürdőt is. -lépett be barátnőm a konyhába.
- Menjünk. -mosolyogtam rá, mire ő azt viszonozta.
***
Igen, este 10 óra és még nem igen végeztünk. A fürdővel kezdtük a berendezkedést, majd átmentünk a konyhába. Míg Viola elment bevásárolni, én kitakarítottam. Aztán jött a nappali. Ott is feltakarítottunk, és berendezkedtünk.
Majd a végére hagytuk a szobákat. Már mindkettőt kitakarítottuk, és már csak ki kell pakolnunk a dobozokból s bőröndökből. Én már nagyjából végeztem, de azt nem tudom, hogy Vio hogy áll. Gyorsan elmegyek egy 3-4 perces tusolásra, aztán inkább le is fekszem. Holnap úgy is korán kell kelnem.
***
- Csak 5 percet! -nyöszörögtem, amikor érzékeltem, hogy csörög a telefonom- Na, jó, most vagy ajánlom, hogy fontos legyen, vagy leteszem, de meg fogja bánni még az, aki zaklat! -mormogtam- Igen? -fogadtam a hívást.
- Anabella! Kelj, mert el fogsz késni! -hallottam meg bátyám ideges hangját. Basszus!
- Oké, oké! Nyugi! Már megyek is! -majd megszakítottam a hívást. Gyorsan kipattantam az ágyból, hajatmostam, megszárítottam azt, és jöhetett a ruha. Egy rövid farmernadrág mellett döntöttem, és egy haspolót választottam mellé. Igazából mindegy is, csak az utcán legyen elfogadható. Ugyis át kell öltöznöm. Most q sminkre szántam több időt. Alapozó, korrektor, majd egy matt púderrel lefixáltam az arcomat. Most csak egy cicaszemet csináltam, mert nem igen volt kedvem valami füstösebb sminket készíteni. Még kihúztam a vízvonalam, és a számra tettem egy kis ajakápolót, majd egy erősebb színű Lip Lainor-el megrajzoltam és kitöltöttem az ajkaimat. Egy picit megigazítottam a szemöldökömet is. Igazából ez 10 percesre sikeredett, így időbe voltam. Felkaptam egy kis farmerkabátot, amit elsüllyesztettem a táskámba, és a szobámból kiérve lefutottam a konyhába. Elővettem egy kis párolt zöldséget a hűtőből, amit még este raktam félre, majd enni kezdtem. A modellkedésben egy rossz dolog van. Nem ehetek azt, amit csak úgy találok vagy akarok. Párolt zöldség, saláta, egy héten egyszer egy kis grillezett hús. Összeségében körülbelül ennyi. Meg még ugye a betegségem miatt ihatok egy nap egy liter vizet. De se többet, se kevesebbet. Mivel Vio még biztos húzza a lóbőrt, ezért gyorsan írtam egy lapra neki egy kis szöveget, aztán felvettem a szandálomat, majd a táskámat felkapva elindultam a menedzseremmel megbeszélt helyre.
***
Smink, ruha, cipő, vaku, ne így állj, jobbra, balra, fel, le, kicsit fordulj, ne úgy, igen, jó, mosoly, nagyobb mosoly, tökéletes!
Körülbelül így telt a címlapfotózás. Ezután Anne-val, átmentünk egy divatújság fotózására. Az inkább volt elfogadhatóbb, sőt, még a fotós is kedvesebb volt, és tapasztaltabb. Jelenleg egy menyasszonyi katalógusnak kellettek sűrgősen modellek, és engem választottak, majd Anne-val abba is bele mentünk, hogy ezentúl én legyek a fő modell. Ami annyit jelent, hogy a legtöbb ruhát nekem kell bemuatatnom. Miután itt is végeztünk, már délután 2 óra volt.
- Na, akkor most pedig kapsz valamit! -szólt titokzatosan menedzserem a kocsiban ülve.
- Annyira imádom a meglepiket! Úúú! Mi lesz az?
- Helyesbítek! Kettőt! -nyomogatta telefonját egy piros lámpánál.
- Még jobb! -virultam fel ezután a fárasztó nap után.
15 perc után megállt egy autókereskedés mellett Anne. Amiben kifejezettem drága Audik sorakoztak. Hát, oké.
- Anne, ugye nem? -néztem rá meglepetten.
- Amelyiket csak akarod! Gyerünk, gyerünk! -tapsolt kettőt. Hát, oké.
A sorok közt sétálgatva egyre szebb és szebb Audik sorakoztak fel egymás után. Majd megpillantottam a sor legvégén egy fehér terepjárót. Gyönyörű volt. Egyszerre bele is szerettem. Odasétáltam majd kinyitottam a vezetőüléshez tartozó ajtót, és beültem. Hátul az ablakok el voltak sötétítve, szintúgy a csomagtartónak az ablaka is. Légkondi, fűtés, autómata váltós, tetőablak, LCD/TFT érintőképernyő, és akkor szerettem bele mégjobban, mikor beindítottam a kocsit. Megbőgettem, és... úramisten! Csodás hangja van!
- Na? Tetszik? -kopogott be az ablakon Anne. Kiszálltam, majd megpillantottam mögötte egy 35-40-es éveiben járó férfit.
- Nagyon!
- Erick, kérlek kicsit ismertesd ezt az autót nekünk.
***
- Viszlát, és köszönünk mindent! -köszöntünk el Erick-től. Végre van egy saját autóm, ami csak az enyém!
- Na, itt vannak a kulcsok. Papirjaid itt vannak?
- A kocsidban vannak a táskámban.
- Oké. Akkor hozd és még majd beszélnünk kell.
- Oké. -a táskámat kivéve Anne kocsijából visszamentem hozzá. A kezembe nyomott egy cetlit. Egy cím volt rajta.
- Ezen a címen meglepetés 2 lesz ott. Na, menjél, ott találkozunk. Jó vezetést! -majd két puszi után beültem a gyönyörűségembe, és elindultam a megadott helyszínre.